17 tanítási napra két pihenő – De miért szívatjuk meg a gyerekeket (és magunkat) épp az év végén?
Elkezdődött az idei utolsó iskolai hónap, és sajnos a gyerekeknek már csak két szabadnapjuk lesz a téli szünetig. Hétfőn ránéztem a naptárra, és elképedve láttam, hogy tizenhét TANÍTÁSI NAPRA két PIHENŐNAP JUT! Mert ezen és a jövő szombaton is iskolába kell menniük. A szülőknek meg dolgozni: tizenkilenc napból tizenhetet. És ez baj. Elmondom, miért. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogász írása.
Rendszeresen előfordulnak év közben is szombati tanítási napok, és évek óta ismétlődik, hogy a karácsonyi időszakban túlmunkáznak a gyerekek és a szülők.
Ami különösen azért tűnik aljas húzásnak a gyerekek szempontjából, mert olyan hosszú hétvégét kell „ledolgozniuk”, ami eleve beleesik a téli szünetbe, tehát hivatalosan ezeken a napokon fel sem merül, hogy iskolában kellene lenniük.
Idén extrán hosszú (tizenhat nap) a téli szünet, ami jó hír. Viszont nyilván senki nem gondolhatja, hogy egy hosszabb szünet kiváltja, ha három héten keresztül nem tud egy gyerek rendesen pihenni. Nagyon jó lenne, ha nem sugalmaznánk ilyen üzenetet már gyerekkorban, hogy a „tömbösített pihenés” annyit ér, mintha rendszeresen pihennénk. Ez nincs így. Hétvégén sem lehet kialudni a hét közbeni alváshiányt. Ezek nem vagy-vagy helyzetek. Egyaránt szükség van a hét közbeni, hétvégi pihenésre, és a hosszabb, egybefüggő szabadságokra.
Persze, az iskolák egy része próbálkozik oldani a szombati tanítás súlyát. Sokan kirándulást szerveznek, korcsolyázást, múzeum- vagy mozilátogatást. Másoknál az igazgató központilag ad felmentést a tanítás alól. Megint máshol csak ügyeleti üzemmód van. Az iskola azoknak a gyerekeknek nyit ki, akiknek a felügyeletét a szülők nem tudják megoldani.
De azért vannak iskolák, ahol nem ez megy, és ahol rendesen letolják a tanórákat (sőt, még a dolgozatírástól sem rettennek vissza). De miért szívatjuk meg a gyerekeket – és magunkat?
Az egyik válasz, ami a szombati tanítás meg a decemberi 17 : 2-es iskola : otthon arány mögött állhat, az a szülők munkavégzési kötelezettsége. Hiába van egyre több kísérlet meg tanulmány, ami azt taglalja, hogy a négynapos munkahét is lehetne ugyanolyan hatékony, mint az ötnapos, még mindig tartja magát ez a szokás (mítosz?) hogy a hetet végig kell dolgozni. Erre jönnek rá az extra szombati munkanapok, amelyekkel hosszú hétvégéket „váltunk meg”. Ezek nemzetgazdasági hasznosságáról kevés adat van, de azért lenne egy tippem, hogy milyen hatékonysággal dolgoznak az emberek egy-egy ilyen hétvégi munkanapon.
És ha a szülők dolgoznak, akkor a gyerekekkel mi lesz? Egyedül nem maradhatnak otthon a kisebbek, a felügyeletet sokszor nehéz megoldani, szóval, marad megoldásként, hogy ha a szülőknek kinyit a munkahely, akkor a gyereknek is ki kell nyitni az iskolát. Vagyis ilyenkor az iskola igazából nem is azért van, hogy a gyerekek tanuljanak, hanem kvázi nappali melegedőként funkcionál, ahol a gyerekek biztonságban vannak, meg felügyelet mellett – ami szerintem amúgy nem az iskola dolga.
Egy fokkal korrektebb lenne úgy szervezni ezt az egészet, hogy az a szülő, aki akarja (mert nem tudja máshogy megoldani), beviszi a gyereket szombaton, a többiek meg mennek a dolgukra szabadon.
Hogy most is ez történik? Ó, igen. Nagyon sokszor ez történik. Ha ugyanis az iskola működési szabályzata nem korlátozza, hogy hány napot igazolhat a szülő, akkor jó részük nem engedi ilyenkor suliba a gyereket, hanem ír neki egy igazolást. Kérdés, hogy miről marad le a gyerek, ha a többieknek viszont volt tanítás.
Ha az egyéni megoldások működhetnek is, ez egy nagyon rossz rendszer.
Mert valójában mindenki tudja, hogy öt napnál sokkal többet teljesítenek a gyerekek: vasárnap délután már általában házikat gyártanak, szombaton meg sokszor különórákon meg korrepetálásokon vannak (főleg a felvételi előtt állók).
Arról nem is beszélve, hogy hét közben is napi nyolc munkaóránál azért jellemzően és átlagosan jóval többet teljesítenek.
Azt is tudja mindenki, hogy a szülők sem napi nyolc órát és heti öt napot dolgoznak. Valójában velük is rendesen kibabrál a rendszer, amikor a karácsonyi készülődés (advent, hogy mást ne mondjak) időszakában a pihenés, a ráhangolódás, nagytakarítás, ajándékon szöszmötölés helyett tizenkilencből tizenhét napon dolgozni kénytelenek.
Ugyan hogy lehet így tényleg lelassulni, megélni az adventi időszakot, és családként jól ráfordulni a karácsonyra?
Nagyon fontos lenne, hogy a tanév tervezésekor figyelembe vegyék a gyerekek és a szülők igényeit, és alapvető jogát a pihenésre és szabadidőre.
Nincsenek külön szülőjogok, de ha lennének, én bízvást kikérném magamnak, hogy pont a karácsonyi időszakban két szombaton is a gyerekem nélkül kelljen lennem (és dolgoznom). Persze, tudom, nagy nyereség az a két hosszú hétvége, de akkor is. Valami más megoldást kellene találni, mert ez igazából senkinek sem jó.
A munka (sokszor) csak látszólagos, az iskola nem gyerekmegőrző, és a szülőknek is joguk van a pihenéshez. Jó lenne, ha jövőre nem kellene ugyanezzel a problémával újra szembesülni.